Médiamegjelenések

Át(k)öltések
Pavimento ─Tettamanti Zsófia textilgrafikái

Tettamanti Zsófia nevével talán egy múzeumpedagógiai konferencián vagy kiadványban találkoztam először. Persze ismerősen csengett, hiszen a családnevet bizonyos Béla (nagybácsi) szarkasztikus, mégis míves rajzai miatt egészen zsenge koromban megjegyeztem. Zsófi teljes neve három és fél trocheus lüktetésével olyan játékos, hogy nem lehet nem mosolyogni a hallatán.

Miközben szerény lénye mögé rejti tehetségét, műveltségét, kreativitását, már számos titkos rajongójáról tudni: a manzardcafe. blog szerzőjétől addig a néhány száz családig és baráti körig, ahol rendszeresen kerül esténként az asztalra a ─ mindössze ötszáz példányban megjelent ─ Felcsigázó csendéletek című társasjáték, önfeledt órákat és kultúrkalandot szerezve a játékosoknak. Zsófi a Szépművészeti Múzeumban dolgozik, ahol ─ kulcsot adva a kezükbe ─ változatos módon vezeti be a gyerekeket a képek csodálatos világába.

A közelmúltban finn barátokkal látogattam meg egyik kedvenc üzletemet, a Holló Műhelyt a belváros szívében. Pest talán egyetlen ép copf stílusú lakóháza remek helyszín kis koncertek és még kisebb kiállítások rendezésére is. Néhány napra Dél-Itália költözött a vastag falak közé. Most nehogy azt higgye bárki: fotókiállítást láttam lenyűgöző műemlékekről vagy hangulatos képeket ciprusokról és antik romokról! Valami egészen más történt.

A kicsiny teremben szőnyegek lógtak a falakon. Folt hátán folt, színek kavalkádja, archaikusan egyszerű alakok, míves öltések…

Talán sokan ismerik az érzést: mi ez, mi ez, tudom én, érzem ─ vagy mégsem? A gondolatnak megvannak a távoli rokonai: matyó tulipán l.echner Ödön épületeinek homlokzatán, historikus ornamens egy modern ékszeren, Lesznai Anna minta-kendője a tejesbögrén. A messzi párhuzamokban az a sugallat a közös, hogy vannak őseink, elődeink, vannak, akiknek a nyomában járhatunk, és megadatott, hogy a magunk módján tegyük sajátunkká közös örökségünket.

Zsófi — saját bevallása szerint is — ilyesmit csinál. Átkölt, átölt. „A csizma sarkában, türkiz tengerek partján, Otrantóban egy normann katedrális. Padlója járható imaszőnyeg – apró, kicsi kövekből rakta Pantaleone szerzetes (s. k.?) az Úr 1163-tól 65-ig számlált esztendeiben. Ninive királya megszaggatja ruháit, Nóé fiaival szőlőt kapál, Ádám és Éva kiűzetnek, Nagy Sándor griffek hátán mennybe megy, az emberiség meg serényen tesz-vesz minden zodiákus alatt. 2015-ben mindezt újragondoltam. Míg egy követ rak Pantaleone, addig egy öltést öltök én.”

Pantaleone Isten előtti alázatának megfogható jele megannyi kövecskéje a hatalmas felületü padlón. Nem múzeumok falán, még csak nem is oltáron, ahová felfelé néznek az emberek. Pantaleone padló-univerzumán évszázadok óta járnak: saruk, csizmasarkak, piszkos talpak koptatták, s talán csak az igazán alázatosok vették észre, akik lehajtott fejjel léptek a szent térbe.

Zsófi tiszteleg a szerzetes munkája előtt, kövecskéről kövecskére híven követi ─ miközben öltésről öltésre hozzánk közelíti. A középkor kemény imaszőnyegét hozzálágyítja elkényelmesedett térdünkhöz és szemléletünkhöz. Munkájának nem az a célja, hogy mindent elmondjon a katedrálisról, és felfedje a normann mozaikok stíluskapcsolatait, vagy megújítsa a textilművészetet, hanem a játék. Hasonló ahhoz, amit ─ bármily furcsa is itt ez a szó ─ munkájáról vall: „Képekkel, művészettel játszom nap mint nap. Akik ellátogatnak hozzánk, azokkal közösen műalkotásokat nézünk, beszélgetünk róluk, alkotunk, játszunk. Egyszóval: megpróbálom felcsigázni az érdeklődésüket minden lehetséges módon.”

Nem baj, hogy nem minden egyértelmű, nem baj, hogy vitatkozni kell. A játék célja a játék maga. A játék, amely felfedezés, öröm, kreativitás, boldogság.

ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA

Evangélikus Élet, 2015. június 14.

FullSizeRender 2

 

drMÁRIÁS: Beszippant

A tájban, a szabadban, akár óriásira tágult otthonunkban egyrészt megigéződünk annak méreteitől, rusztikus berendezésétől, hatalmas arányaitól, amelyek a végtelen benyomását keltik, másrészt megrémülünk, mert mint otthont, belakható helyet túlontúl nagynak érezzük, beláthatatlan, berendezhetetlen környezetnek, amely uralhatatlansága miatt nézőjében a kicsiség, a kiszolgáltatottság, a félelem, a halál képzetét keltheti.

A festőművész munkája során e hatalmas teret kicsivé és barátságossá varázsolja, hogy az otthonban elhelyezve megnyugtassa a nézőt, hogy a külvilág mégsem olyan szörnyű. S miközben fest, arra keresi a választ, vajon a természet hogyan és miért működik, nézi a hegyet, a vizet, az erdőt, s megpróbálja érteni, mit és hogyan fessen, mutasson be, érzékeltessen. Előbb-utóbb arra a megállapításra jut, hogy a tájat széppé igazából a fények megcsillanása teszi, a sok és szertelen fény, amely megszabadítja a súlytól, légiessé, otthonossá, szabaddá és barátságossá változtatja.

Cézanne és Turner jutott el ebben az értelemben a legtávolabbra. A napjait szinte kivétel nélkül a tájban lubickolva töltő francia zseni a látványt előbb részeire bontotta, majd finom fényekkel eltöltve úgy illesztette össze, hogy a képein még az óriási tömegű hegyek is friss, könnyed látványként hatnak, míg Turnernél ugyanezek a fények hatalmas, félelmetes katarzis jeleként csengnek vissza, viharok, tüzek, ködök nérói csillogásaként.

A hagyományos tájábrázolástól való elfordulás bármilyen radikális, magában hordozza a tájértelmezést. Ha Malevics egyetlen fekete kockába sűrítette a világot, festménye akkor is tájkép, a totális éjszaka tájképe, amely egy hosszú és csodálatos alkotói kísérletezés logikai végállomása. Manapság azonban a reduktív folyamat ellentéte a jellemző, ahol mára táj úgy lép elő a feketéből, hogy nem akar fákat, hegyekei, vizeket felmutatni, hanem azt az elemi részecskéire lebontani, majd színes és izgalmas eszközökkel újraépíteni.

Horányi Péter fotósként kezdte az őt körülvevő világ értelmezését. Svédországba disszidált fiatal művészként lencséjén keresztül vizsgálta a tájat, majd reklámgrafikával foglalkozott, ahol minél több racionalitás terhelte a munkájában, annál nagyobb szükségét érezte, hogy azt minél mélyebb és szabadabb kreativitással ellensúlyozza. Ekkor kezdte elemeire bontani az őt körülvevő valóságot, a tájat, amelyet fotózott, s kialakítani a legkülönbözőbb motívumaiból saját eszköztárát: absztrakt, szerves hatású formákat arcrészletekből, fák belsejét idéző felületmintákból tengermélyre hajazó sötétkékekből, erdőkre emlékeztető könnyed és mélyzöldekből, valamint fogakból, halakból, szemkörvonalakra emlékeztető formákból, amelyek képei építőelemei lettek.

Majd lassan ezekből a számítógépe segítségével nagy kompozíciókat épített fel, amelyek olyanok lettek, akár hosszú, kiadós, mély, egyszerre szabad és átgondolt, kalandozó és mégis szigorú formába öntött vizuális improvizációk. Vibráló, hullámzó, lüktető rendszerek, amolyan geometrikus mintatérképek jöttek létre az ezerszínű és formájú alkotóelemekből, amelyek első pillantásra nagyon közvetlennek, barátságosnak és kézzelfoghatónak tűnnek.

Azonban ezek a képek akkor váltják ki igazi hatásukat, amikor ─ ahogy egyre gyakrabban néztük őket ─ végül rádöbbenünk, hogy tájképek. Azok, amelyek szép ornamentikájú felületeikkel egy ponton átbillennek, s olyan vizuális örvényekké válnak, amelyek magukba szippantanak minket, hogy olyan elemi részecskéire bontott tájban találjuk magunkat, amelyben már nem maradhatunk kívülállók. Amely előtt állva már nem kívülről látjuk a valóságot, hanem belülről, hogy a befogadásukkor elindult izgalmas, végtelennek tűnő bolyongásban rádöbbenjünk, ez a táj mi magunk vagyunk, ereink, beleink, csontjaink, de leginkább agyunk s benne álmaink, akár tudatalattink kontrollálhatatlan végtelen folyamatában sodródnánk, amelyet Horányi szépen és pontosan tömörítve emel ki és tár elénk.

(Horányi Péter kiállítása május 26-tól június 9-ig látható a budapesti Hereditas Galériában)

ÉLET ÉS IRODALOM 2015. MÁJUS 29.

DrMáriás

 

Kultúra-képzőművészet-kiállítás-Dánia
Horányi Péter képzőművész alkotásaiból nyílik kiállítás

Budapest, 2015. május 25., hétfő (MTI) – A Dániából több évtized után hazatelepült Horányi Péter képzőművész első magyarországi kiállítása nyílik kedden Digital Art címmel a budapesti Hereditas Galériában.

A kisérletező kedvű, reklámgrafikusi előéletű alkotó külföldön pixelpainterként vált ismerté, miután művei felépítéséhez a hagyományos ecset helyett elektronikus ecsetet használ ─ mondta el Kovács István, a kiállítás kurátora az MTI-nek.

E technikával teremt színekben tobzódó, derüt sugárzó atmoszférát. Képei egyuttal a sajátos kelet-közép európai életérzést is láthatóvá varázsolják – tette hozzá.

A kurátor ismertetése szerint  a kiállításon bemutatkozó 16 válogatott alkotás között kap helyet például a Karnevál című nonfiguratív festmény, amely egy tipikus, 60-as évekbeli május elsejei felvonulás kavalkádjának hangulatát idézi fel.

A Káosz elnevezésű festmény pedig az egymás mellett hullámzó színek látszólagos összevisszaságában fellelhető harmóniát tükrözi vissza.

Horányi Péter alkotásaiból eddig Európa több fővárosán kívül Japánban és az Egyesült Államokban is rendeztek kiállításokat.

A kiállítás május 26. és június 2. között tekinthető meg.

bkru \ brr

MTI 2015. május 25., hétfő 14:30

mti-hír

Most már bizony a sör is szent
MNO, 2015. május 5., kedd 14:33, frissítve: kedd 16:30 , szerző: Bucsy Levente
Több célja is van a viszonylag csendben ápolt sörszentelési hagyománynak, erről mesélt az MNO-nak a keddi esemény szervezője, Kéthelyi Mátyás.
A Pest-Budai Dalárda által alapított Traditio Christiana nevű csoport a Rizmajer Sörfőzde, a Hereditas Galéria és a Juventutem Magyarország támogatásával idén is megszervezte Szent Flórián napján, május 4-én az évszázados hagyományra visszatekintő sörszentelést Budapest belvárosában.

sorszenteles 1Fotó: Tajti Krisztián

„Pesten és Budán a török után idetelepült katolikus német polgárság nemcsak a sörfőzést honosította meg újra, hanem a sör megszentelésének szokását is. A sör jelentőségét mutatja, hogy egyik legfontosabb bevételi forrásává vált a két városban lakó, kizárólagos bor- és sörkimérési joggal rendelkező bürgereknek” – közölte az MNO-val az eseménygazda Kéthelyi Mátyás. Mint folytatja, egész évben szívesen árulták portékájukat az itt állomásozó katonaságnak, a heti és országos vásárok számtalan látogatójának, a dunai hajósoknak és az egyetemi diákságnak, de még a városi ispotály, a későbbi Rókus-kórház működését is ebből finanszírozták.
A bor előnyben van, de…
Ugyan bibliai és liturgikus szerepét tekintve a bor mindig előnyt élvezett a sörrel szemben a katolikus egyházban, a tizennyolcadik századtól nálunk is egyre népszerűbbé váló sörital megáldása hamarosan hasonló fontosságúvá vált, mint a Szent János-napi bor- vagy a búza- és házszentelés. A sörszentelés szertartása és szokása nemcsak nálunk, de német és cseh földön is ismert egészen a mai napig.
„A Traditio Christiana először 2013-ban elevenítette föl a sörszentelés szokását, azóta tudatosan rendezi meg évről évre az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő eseményt. Idén új helyszínen került sor az ünnepségre: a belvárosi plébániatemplomban folyó régészeti kutatások miatt a sört az egyik legrégibb pesti polgárház hangulatos udvarán áldották meg, amit vidám sörkóstolás és nótázás követett” – közölte az MNO-val a szervező.

sorszenteles 2Fotó: Tajti Krisztián

A Szent Flórián-napi sörszenteléssel kettős célt igyekeznek elérni. „Egyrészt arra kívánjuk fölhívni a figyelmet, hogy végre lelki tartalommal is meg kellene tölteni az egyre inkább gasztrocirkusszá váló fesztiválokat, hogy a minket tápláló anyagi javakat nem tekinthetjük magától értetődőnek, hálát kell tudnunk mondani értük.”

sorszenteles 3Fotó: Tajti Krisztián

Másik föltett céljuk, hogy a magyarországi söröket és a sörfőzést hasonló megbecsülés, elismerés és kultúra övezze, mint borainkat és borászatunkat.

Filmes összeállítások az MNO-n
A Traditio Christiana idén, a korábbiakhoz hasonlóan Szent Márton és Szent Miklós napján, azaz november 11-én és december 6-án fogja még az ezekkel kapcsolatos keresztény hagyományokat megeleveníteni, jövőre pedig más régi népszokásokat is be kívánnak mutatni Budapest belvárosában. Kamerával kísértük végig a szamárháton vonuló Jézust is Budapest belvárosában.

sorszenteles 4Fotó: Tajti Krisztián

http://mno.hu/belfold/most-mar-bizony-a-sor-is-szent-1284914

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s