A dósai vízimalom

Letölthető fájl (PDF): Kovács I .L._A jászdózsai vízimalom története

Kovács István László 

A JÁSZDÓZSAI VÍZIMALOM TÖRTÉNETE

“A kenyér és istenség fogalma összefonódott … és különös
tisztelet fordult a malmok, mint a kenyér előkészítésének
helye, egyszersmind az ‘élet forrása’ felé.”
(Pongrácz Pál: Régi malomépítészet)

Az egykori helyszín: a mai Holt-Tarna

A község településképének egyik jellegzetes eleme a Tarna folyó holtága. Jászdózsa kultúrtörténeti egyedi tájértékeinek katasztere szerint: “a településképet és a tájképet meghatározó, természeti értékeket is őrző, kiemelkedően értékes elem. A turizmus és a helyi rekreáció szempontjából egyaránt fontos szerepe van.”

A Holt-Tarna, a rajta átívelő, ötlyukú klasszicista kőhíd (1813), a hídfő közelében álló Nepomuki Szent János szobor (1829), a késő barokk templom (1782) és a főtér szakrális szobrászati emlékei sajátos hangulatú műemléki környezetté emelik a község központját. A kőhíd és a templom védett, az országos műemlékjegyzékben nyilvántartott emlékek, de az elmondottak miatt indokolt lenne a teljes együttes helyi védettségéről gondoskodni.

A síkvidéki folyómedrek folyamatos feltöltődése, az egyre kiterjedtebb kanyarulatok kialakulása mind jobban veszélyeztette a folyó menti települések lakóit, vagyonukat, valamint a mezőgazdasági művelésre használt földeket. A 18. században kezdődő és a 19. században kiteljesedő magyarországi folyószabályozások során elsősorban a kanyarok levágásával, új medrek kiépítésével, a folyók gátak közé szorításával igyekeztek csökkenteni az árvízveszélyt, és növelni a termelésbe vonható földterületek nagyságát.

A jászdózsai Holt-Tarna a Tarna folyó Heves megyei szabályozása során, a folyó kettős kanyarulatának árvízvédelmi célú átvágásával, 1978-ban alakult ki. Funkciója a víztározás, a horgászat és a vízisport. “Védett és fokozottan védett kétéltűek élőhelye. A településtől délre eső szakaszon, balparti töltésének külső oldalában és lábánál értékes, védett növények (szibériai nőszirom ‒ Iris sibirica és réti iszalag ‒ Clematis integrifolia) lelőhelye található.”[1]

A folyószabályozások emlékét a folyók levágott kanyarulataiból létrejött holtágak őrzik, amelyek vízgazdálkodás-történeti jelentőségükön túl, a tájképben betöltött szerepük miatt, illetve ökológiai szempontból is jelentős emlékek.[2]

A hajdani Tarna mára már holtággá szelídült szakaszának történetéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az egykori dósai vízimalom. A malomból mára már semmi sem maradt, nincs nyoma a közösség tudatában sem, ezért indokolt, hogy felelevenítsük emlékét, szoros összefüggésben a dósai Tarnát érintő 19. századi vízügyi, vízjogi szabályozás történetével.

Kataszteri térkép ~1880 1

Jászdózsa központja a főtérrel, a mai holtággal és a malommal
az 1880-as években készült kataszteri térképen

A közösség vízimalmot épít

Szepessy András munkájában olvashatjuk, hogy “1738-ban új vízimalmot építenek” a községben. E rövid utalás sejtetni engedi, hogy korábban is állhatott malom a Tarna dósai szakasza mentén, azonban egyelőre nem ismerünk adatokat a feltételezhető korábbi vízimalomról.

A község közgyűlési határozatait megörökítő jegyzőkönyv[3] így emlékezik a malomépítésről: “Mi Nemes Jász-Dósai Bírák vigore sentium decognoscállyuk[4] és adgyuk tudtára mindenekk, az kikk illik ez levelünkk kezikhez: Hogy 1740dik Esztendőben, Januáriusnak első Napján Benk András Uram Bíróságában Istennek segíttségébül közönséges lakossaink munkája által az Malom föl állitatván, illendőképpen véghez vitetvén, magunk Istenes szándékunkbúl D. Sz. Mihály Archangyalnak tiszteletire épített Templomunkra örökössen egyik forgó kőnek minden Szombati vámját, azaz 24. óráig egyik nap kelettül, más nap keletig át engedjük és czédállyuk.”

A térkép két vízimalmot is jelöl és megengedi azt a feltételezést, hogy a dósaiak felhagytak a kiszáradóban lévő vagy időszakos mellékágra települt malom használatával, és ezért építettek új vízimalmot 1738-ban a főágból leválasztott malomcsatorna mentén.

I. Kat Felm 1763-1787 1

Jászdózsa és a malmok az I. Katonai Felmérés (1763-1787) térképén

A Pálffy János nádor által 1749-ben elrendelt országos adatfelvétel során a község elöljárói közlik jelentésükben a malom gazdálkodásával kapcsolatos adatokat:

“Az Malom proventussa 327 kila abbul való erogatio 222 kila és igyh marad mégh 105 kila.” majd tovább részletezve:

1 Vízi Malom 3 kőre béhoz kila Búzát 327. Árpát 91 a Mónár részin kívül. Conventionatusoknak megyen ki a Búzából Kila 85 Megmarad 242.”

Ekkor valószínűleg nem térültek még meg a malomépítés költségei, ezért a módosabb dósaiakat hozzájárulás fizetésére kötelezték:

“Mivel pediglen az költsig többre ment mint az Jövedelem 14 forinttokat 29 pénzeket nem egyebbül áll hanem mivel az minden az Malmott csináltattak Nztes Birak Uraimék egy nimely-némely gazdag az Helysigben nem voltak, hanem szaporodások után ki vetvén reájok egy malomnak egy némely kölcsígit és igy 14 forintok és 29 pénzek jöttenek kezünkben azon summábul.”

Ifj. Palugyay Imre 1854-ben, a Jász-kún kerületek s Külső Szolnok vármegye leírásában így foglalja össze Jász-Dósa község épületeinek leltárát:

“Ház összesen 530; – ebből telkes ház 326, keresztény zsellér 188, héber zsellér 7, lelkész s tanitó lak 3, községház 6, (a tanácsház 1815-be épült) (1 vendéglő, s 1 négy kerekű vizi malom; mindkettő 1842-be épült.)

II. Kat Felm 1806-1869 1

Jászdózsa és a malom a II. Katonai Felmérés (1806-1869) térképén

“Négykerekű vízimalma 1842-ben épült” írja Follajtár Ernő és Gróf Imre 1935-ben, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene című kiadványban.

1842-ben tehát átépítették a malmot, őrlési kapacitásának bővítése érdekében ellátták egy negyedik vízikerékkel, illetve kőpárral.

A dósai malom az árvízvédelem és a vízügyi szabályozás tükrében

A Tarna és mellékvízfolyásainak szabályozásáról az első írásos emlékek 1715-ből valók. A 18. században kezdődő nagyobb, céltudatos folyószabályozások során rengeteg vízimalom, hajómalom kényszerűen megszűnt, illetve elpusztult.[5]

A vízrendszer mai képét is meghatározó szabályozási, vízgyűjtő rendezési munkálatokat az 1900-as évek elején megalakult Tarna-völgyi Társulatok kezdték meg.[6]

1784 tavaszán, a Zagyván és a Tiszán rendkívüli árvíz vonult le, ennek tapasztalatai alapján 1785-ben Bedekovich Lőrinc a kerületi gyűlés elé terjeszti a Jászság vízügyi problémáinak megoldására vonatkozó javaslatait.[7] Térképének Jászdózsa környezetét mutató részletén jól látszik a folyókanyarulatok, vízfolyások, erek szinte kaotikus “hálózata”.

Bedekovich 1808 3

Jászdózsa Bedekovich Lőrinc 1808-ban készített térképén (részlet)[8]

Már 1859-ben felmerültek az 1842-ben átépített malommal illetve a Tarna duzzasztását, vagy a vízszint csökkentését biztosító zúgókkal[9], zsilipekkel kapcsolatos gondok. A térképek és a tervek vizsgálata alapján feltételezhető, hogy az alapproblémát a malomnak a főmeder duzzasztására alapozott vízellátása okozta, és megnövekedett vízszint esetén a mellékág a nem volt képes elvezetni az árhullámot.

A szolnoki megyei levéltárban őrzött dokumentumok szerint számos kísérlet történt arra, hogy a község a kornak megfelelő vízépítési és árvízvédelmi szabályozásnak megfelelően oldja meg a malom működtetését. A gazdaságos működtetéshez szükséges vízmennyiségnek a Tarna duzzasztásával történő biztosítása és az időszakosan levonuló víztömeg biztonságos levezetése közötti ellentmondás feloldása azonban nem volt könnyű feladat. Végül az 1889-ben készült utolsó terv alapján engedélyezett megoldás is meghiúsult, ugyanis a község nem vállalta a nagy költségek árán kivitelezhető terv megvalósítását.

Szemelvények a műszaki megoldásra irányuló kezdeményezésekből:

  • Jegyzőkönyv a Tarnán építendő zúgó tervezéséről, 1859. október 10.
  • “Tervek és költségelőirányzat a Jász-Dózsai malom és zsilipzet átalakításáról
    Szolnok, 1877. szeptember 3. Pum József mérnök”
  • “Jász Dósa község részéről a Tarna folyón építendő zúgó terve
    Jászberény, 1879, december 21. Kaczvinszky Félix mérnök”
  • “Jász-Dósán 10,66 m szabad nyílással építendő zúgó terve és költségelőirányzata
    Szolnok, 1880. március hó, Binder Luczián okl. mérnök”
  • “A dózsai zúgók és a malomzsilip átépítési tervei
    Budapest, 1888. október, rajzolta Schmidt Lajos m.”
  • “Műszaki leírás a jász-dózsai vízi-malom tervezetéhez
    Budapest, 1889. március 15. Peih Béla m. kir. kulturmérnök”

A vízjogi törvény

A 18-19. századi műszaki fejlődés eredményeként született meg a modern vízügyi szakigazgatás alapjául szolgáló, a vízjogról szóló és 1962-ig érvényben lévő 1885. évi XXIII. Törvénycikk, az un. vízjogi törvény. Az európai összehasonlításban is korszerű törvény hatósági engedélyhez kötötte a felszíni és felszín alatti vizekkel kapcsolatos valamennyi munka elvégzését, és a hatóság műszaki szakértőjeként a kultúrmérnöki hivatalokat jelölte meg.[10] A folyókon, patakokon létesített gátak, zsilipek, duzzasztók, malmok stb. tulajdonosai a törvény alapján kártérítéssel tartoztak, ha a víz folyásában kárt okozó változások következtek be. A tulajdonos felelt a meghatározottnál magasabb vagy alacsonyabb vízszintért egyaránt. Az akár több száz éve meglévő, működő vízimalmokkal kapcsolatosan nem csak a vízhasználat jogosságát kellett igazolni a hatóság előtt, hanem a műszaki megoldásoknak is meg kellett felelniük a kor vízépítési, árvízvédelmi előírásainak. Gyakran kötötték ezért az engedély kiadását a műtárgyak átépítéséhez, mint a dósai malom esetében is.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja, mint az új vízjogi törvény 157 §-a értelmében illetékes hatóság, 1891. július 28-án adja ki a határozatlan időre szóló engedélyt. “JászDósa község közönsége a következő határozatok szoros megtartásának kötelezettsége mellett engedélyt nyerhet JászDósa község mellett a Tarna folyó bal partján a jelen engedély-okirat kiegészítő részét képező műszaki leírás és hatóságilag jóváhagyott tervek alapján malom üzem céljából a Tarna folyó vizét kihasználni illetve az eddig gyakorolt vízhasználati munkálatokat továbbra is fenntartani.”

Pénzbírság terhe mellett, szigorúan megszabja a határozat a megengedhető legnagyobb üzemi vízszintet, melynek “túllépése 300 frtig terjedhető pénzbírsággal büntethető.” A megengedett vízszint “az előírt vízmagassági jeggyel jelölendő meg, a melynek megsérülését vagy elpusztulását tartozik engedélyes község 8 nap alatt 100 frtig terjedhető pénzbírság terhe alatt a járási szolgabírónak bejelenteni.”

A fentieken túl a község kötelessége “a Nagy Tarna és a Kis Tarna medrét és partjait, valamint a Tarna Örs határában a Tisza társulat töltésének kezdő pontjáig / a határtól felfelé 300 méterre / a Kis Tarna vízfolyás medrét és partjait folyamatosan jókarban tartani.”

A község 1892. augusztus 7-én tartott képviselőtestületi közgyűlésén a jelenlévők egyhangú, név szerinti szavazással határoztak arról, hogy “az engedélyokiratban foglalt feltételek és kötelezettségek teljesítéséből származó, tetemes költségek, melyeket a község kölcsön avagy a községi pótadónak tetemes mértékbeni emelése nélkül fedezni képes nem lehetne, miként ezen okok s a vízimalomnak egy már fennálló gőzmalommal szemben csekély jövedelemre igényt nyújtó évi jövedelem miatt” az elrendelt munkálatokat a község nem hajlandó teljesíteni, hanem felhagyja a szóban forgó vízimalmot.

A megyei alispán mint illetékes hatóság 1892 november 25-én hozott határozattal visszavonja a dósai vízimalomra kiadott engedélyt.

“Minthogy JászDósa község azon feltételeknek, melyek a tulajdonát képező vízimalom igazolása tárgyában 1892 évi 3134/892 sz. a. kelt határozatban megszabva lettek az 1891 évi 18771 sz. végzéssel meghosszabbított határidő alatt sem tett eleget, … az 1891 évi 10095/891 sz végzéssel kiadott engedély-okirat visszavontnak s érvénytelennek mondatik ki s J.Dósa község utasíttatik, hogy az ezek szerint jogalap nélkül fennálló szóban forgó vízműveket melyek a jelzett engedély okiratban elsorolva vannak és pedig az összes zsilip táblákat ezen határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 nap alatt, a mederben lévő többi víziműveket pedig 60 nap alatt annyival inkább távolítsa el, mert ellenkező esetben a község költségére hatósági úton fognak eltávolíttatni.”

A Tarna medrének a malom, valamint a duzzasztóművek megszüntetése után kialakult helyzetét megvizsgálta a hatóság mérnöke, és 1894. június 4-én, Jászberényben kelt műszaki leírásában számol be tapasztalatairól valamint az árvízvédelem érdekében elvégzendő munkákról:

“Megvizsgálandó, vajjon a Jász-Dósa község alatt a Tarna folyón épült s utóbb lebontott zúgók táján az egyik (új) zúgó medrének elzárása magas víz idején kiöntést okozhat-e vagy sem? … a régi zúgó helyén a meder elszűkítetett épen a zúgó építése folytán. Ezen meder szűkítés (daczára hogy a zúgó maga fölszedetett) ma még fenn áll, de csak 2-5 m hosszban. Így tehát a meder normális szélességének helyreállítása itt (mintegy 70-80 m3 földmunkával) könnyen eszközölhető s eszközlendő. S ha ez megtétetett az új zúgó alatti korcs-meder elzárása semmi veszélyhelyzettel nem fog járni.”

Zárógondolatok

A veszélyhelyzet persze nem szűnt meg véglegesen, még a 20. század hatvanas éveiben is több árvíz szintje bizonyult túl magasnak az adott időben meglevő árvízvédelmi műtárgyak számára. A jászdózsai Holt-Tarna a Tarna folyó Heves megyei szabályozása során, a folyó kettős kanyarulatának árvízvédelmi célú átvágásával, az új folyómeder megépítésével 1978-ban jött létre.

Befejeződött tehát Dósán a vízimolnárkodás, a kenyérnek való őrlése azonban még csaknem hat évtizeden át tovább folyt Jászdózsán. A 20. század első évtizedében Vaári Ödön és Pintér János molnárok neve szerepel a Kereskedelmi és ipari nyilvántartások könyvében.

A molnármesterség gyakorlása 1949-ben szűnt meg egyszer s mindenkorra a faluban. Ekkor került sor a malom ‒ a falu egyetlen államosítható üzeme ‒, köztulajdonba vételére. Az eset megmutatta a községnek, hogy mit várhat az elkövetkező évtizedektől, hiszen Béres Benedek malomtulajdonosnak nemcsak az üzemét, de a kabátját is államosította[11] az új hatalom.

Felhasznált dokumentumok

Csima Péter, Módosné Bugyi Ildikó: Jászdózsa kultúrtörténeti egyedi tájértékeinek katasztere BCE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék 2010

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár ‒ Jászdózsa Város Levéltára
Prothocollum Actorum Politicorum Sedis Senatoriales 1739-1782
Közgyülési jegyzőkönyvek 1886-1892
Kereskedelmi és ipari nyilvántartások 1904-1940
Malom építési tervrajz, költségvetés 1859

Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár ‒ Zagyva/135 sz. vízikönyv, Tarna folyó (6.09)
Jászdózsa község vízimalma, tervek, okiratok

az I. (1763-1787), a II. (1806-1869) és a III. (1869-1887)  Katonai Felmérés térképei
http://mapire.eu/hu/

Kataszteri térképek (1880-as évek)
http://www.szolarchiv.hu/id-140-kataszteri_terkepek.html
http://archivportal.arcanum.hu/kataszter/

Privilégizált Jász Berény és Jász Apáthi Városok között található minden nemű folyó Vizeknek s álló Tavaknak és ezek ereinek … valóságos képe, mellyet ezen 1808dkban ide által tett Bedekovich Lőrintz.  http://idbedekovichlorincterkepei.hu/

Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság:
Vízgyűjtó-gazdálkodási terv 2-11 Tarna, 2010. április http://vizeink.hu/files3/2_11_Tarna_VGT.pdf

Irodalom

Balázs György: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19- században

Boromisza Zsombor – Molnár Zsófia (2011): Felszíni vizekhez kapcsolódó egyedi tájértékek a Jászságban. Tájvédelmi füzetek 1. évf. 1. szám. pp. 7-19.

Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában … http://www.dunamuzeum.hu/public/laci/Arvizbelviz.doc

Follajtár Ernő és Gróf Imre: Jászdózsa
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene [1935]
Szerkesztette Vitéz Szolnoki Scheftsik György dr. Szolnok vármegye főlevéltárosa

Nemes Gerzson: A Zagyva és Tarna-völgy Jászkerületi vízügyeinek krónikája 1279-1876. Szolnok (1981)

ifj. Palugyay Imre: Jász-kún kerületek s Külső Szolnok vármegye leirása
Pest, 1854 Heckenast Gusztáv

Pongrácz Pál: Régi malomépítészet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1967

Dr. Szabó László, Gulyás Éva: Jászdózsa 2000
(A 100 falu könyvesháza sorozatban)

Szepessy András: Jászdósa története az 1920-as évektől 1959-ig (kézirat)

 

 

FÜGGELÉK

tervek, okiratok

műszaki leírás A

Műszaki leírás a jász-dózsai vízi-malom tervezetéhez 1. old.
(
Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

műszaki leírás B

Műszaki leírás a jász-dózsai vízi-malom tervezetéhez 2. old.
(
Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

Dósa a malommal és tervezett csatornákkal kisebb

Jászdózsa környékének térképe a malommal, a zúgókkal és az 1875-ben és 1883-ban ajánlott árapasztó csatornák jelölésével (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

A dózsai malomzúgók helyzetrajza kicsi

A dózsai malomzúgók helyzetrajza
(
Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

00000004

Dózsai malom alaprajza
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár)

a malom metszete

A dózsai malom és zsilip keresztmetszete, a zsilip hosszmetszete
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár)

Terv 1888 nov. kicsi A zúgók és a malomzsilip terve alaprajzok metszetek, nézetek
(Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

engedélyokirat A

Engedélyokirat 1. old. (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

engedélyokirat B

Engedélyokirat 2. old. (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

engedélyokirat C

Engedélyokirat 3. old. (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

visszavonó hat A

Az engedélyt visszavonó határozat 1. old. (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

visszavonó hat B

Az engedélyt visszavonó határozat 2. old. (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár)

[1] Csima Péter, Módosné Bugyi Ildikó: Jászdózsa kultúrtörténeti egyedi tájértékeinek katasztere BCE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék 2010

[2] Boromisza Zsombor – Molnár Zsófia: Felszíni vizekhez kapcsolódó egyedi tájértékek a Jászságban 2011

[3] Prothocollum Actorum Politicorum Sedis Senatoriales 1739-1782

[4] erős felhatalmazással elhatározzuk

[5] Balázs György: Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19- században

[6] Vízgyűjtó-gazdálkodási terv 2-11 Tarna, VKKI 2010. április

[7] http://idbedekovichlorincterkepei.hu/

[8] Privilégizált Jász Berény és Jász Apáthi Városok között található minden nemű folyó Vizeknek s álló Tavaknak és ezek ereinek … valóságos képe, mellyet ezen 1808dkban ide által tett Bedekovich Lőrintz.

[9] Tavak, folyók stb. partján, vagy töltésén, vagy gátján csinált, s fölvonókapuval ellátott rés, nyílás, melyen a vizet kiereszteni, csapolni lehet. Szabó D. szerént megrekesztett víznek, halastónak kifolyó torka. Zúgója a tónak. V. ö. ZSILIP. (Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára)

[10] http://www.epito.bme.hu/vcst/oktatas/feltoltesek/BMEEOVKAI02/c a_vizjog_tortenete_kialakulasa.pdf

[11] A malom a Béres család tulajdonában állott; aznap este, amikor meglepetésszerűen sor került az államosításra, a tulajdonosok közül éppen Béres Benedek tartózkodott a helyszínen. Miután aláírta a közvagyonba való átvételt elismerő papírt, vissza akart menni a kabátjáért az irodába. A bizottság vezetője nem engedte: a malommal együtt a kabátot is államosították. (Szepessy András: Jászdósa története az 1920-as évektől 1959-ig)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s